Újhagyma

Tegnap este vacsorázni készültem. Ügyetlenségemnek köszönhetően pakolás közben kiesett kezemből az újhagyma. Egy szál, kb 20 x 1 cm méretű. Le a földre. Na gondoltam, oda a zöldség a kolbász mellé. Ugyanis ezt terveztem vacsorára.

Szeder kutya a hálószobában pihent, mert intenzíven, több, mint fél órán gyakoroltam vele a hűtőajtó becsukását. Ez fontos nekem, mert ha teljesen kitárul az ajtó, körülményes becsuknom. Szeder ügyes volt, egész jól megy már neki, de elfáradt.

Mikor Szeder meghallotta a hagymaszál (nem)koppanását, azonnal szolgálatba helyezte magát.
Megjelent, ott, ahol én voltam, a konyhában. Az esetek 99%-ában a dolgozószobámban vagyok, amikor valami leesik, Ő ahhoz van szokva, hogy ott keressen. Most egyből a konyhában termett és kereste, hogy mi esett le.
Gyorsan megtalálta az ujhagymát és azonnal fölkapta a földről. Ezután öt másodpercre lefagyott – látnod kellett volna a pofáját – majd elengedte.
Rögtön, rám nézett kérdően, hogy hát, ez meg mi!
Én hatásszünetet tartottam, hogy had gondolkodjon, majd jeleztem, hogy szeretném, ha tanult módon az ölembe rakná.
Hát, nem mondom, hogy nem szagolta meg a hagymát párszor, és nézett rám többször kérdően, de második vezényszóra, rágás nélkül(!:-))
az ölembe rakta.

Utána kapott jutalomfalatot.

Balázs