Lemerültem, de feltöltődtem, csakúgy, mint kerekesszékem kerekeinek akkumulátorai.

Küldöm ezt az írást minden barátomnak!

 

Tudjátok, van nekem ez az okoskerem, illetve erőskerekem.

Ha még nem tudod, hogy miről van szó, nézd meg ezt a rövid videót:

Idén január-februárban semmilyen itthonról elmenős programom nem volt, így hát, a kerekeket sem használtam.  Az akkuk lemerültek, én pedig nem töltöttem őket. Március elején hivatalos voltam egy rendezvényre, ahol csak az okoskerékkel tudtam volna közlekedni. Két nappal a rendezvény előtt töltőre raktam az akkumulátorokat. A töltő elkezdett csipogni. Röpke morze-kod fejtegetés után a használati kézikönyvből kiderült, hogy az akkuk tönkrementek. Kaputt. Miindkettő.

„Ganz kaputt”, ahogy az osztrák kereskedő fogalmazott, amikor kétségbeesésemben felhívam.

„A gyártó nem cseréli be, nem számítja be. Dobja ki, vegyen újat!”

(Tudom, tudom; fogyasztói társadalom…)

Magyarországon is foglalkozik két cég a kerekek forgalmazásával, így őket is megkérdeztem, hátha van megoldási javaslatuk. Kedvesek és segítőkészek voltak ugyan, de nem volt.

Barátom Dani (álnév, nehogy valaki felismerje) felajánlotta kölcsönbe az ő kerekeinek akkumulátorait, hogy legalább a rendezvényen részt tudjak venni, ami egyébként remekül sikerült.

A következő napon vakarni kezdtem a fejemet, hogy hogyan tovább. A kerekek erejére nagy szükségem lesz a jövőben is.

Délután beugrott hozzám a barátom, Koma 1. Vázoltam neki, hogy éppen milyen problémára keresem a megoldást. Közölte, hogy arról szó sem lehet, hogy újakat vegyek. Tuti, hogy ezt mi is megtudjuk oldani…

Pillanatok alatt szétszedte az egyik akkut. Eközben felhívtam másik barátomat, Koma 2-t, hogy megkérdezzem mi a véleménye az akkuk javításáról. „Szó sem lehet róla, hogy újakat vegyél, ezt mi is meg tudjuk oldani!” A közelemben volt aznap dolga, úgyhogy pár perc múlva már két Komámmal véleményeztük az akku-problémát.

A szétszedés után az derült ki, hogy az akku, több, kicsi, kereskedelmi forgalomban kapható szabványos méretű és teljesítményű kisebb akkumulátorokból áll.

„Ha találunk olyan kis akkut, amit nem tudok életre kelteni, akkor azt egyszerűen kicseréljük.” Monda a komám.

Hóna alá csapta az akkukat, majd három órával később újra megjelent nálam.

„Na, teszteljünk!”

A töltő zölden világított, az akkuk láthatóan zabálták az Ampereket, és néhány óra elteltével haszálatkészek voltak a kerekeim.

 

Nézzünk egy összehasonlítást!

Ha kidobom az akkukat:

  • 540 €  azaz 170.000 Ft (+Áfa, ami némi trükközéssel és szívességkéréssel megúszható) a két új akkumulátor ára
  • Utazási költség Bécsbe, vagy csomagküldési díj (súlyalapú!) biztosítással, hogy tuti ne vesszen el
  • Környezetszennyező eljárás
  • Helytelen üzenet a társadalomnak. Érthetetlen, hogy a gyárnak miért nem éri meg javítani és újra eladni, vagy beszámítani  és haszonnal, de olcsóbban adni az újakat
  • Minimum két hét várakozási idő, ami sok esetben felbecsülhetetlen érték

 

Ha nem dobom ki az akkukat?

  • Tenni kell azért, hogy kiderüljön van-e más megoldás
  • Két-három csere akkumulátor max. 10.000,- Ft.
  • Barátok, akik önzetlenek és áldozzák az idejüket, felbecsülhetetlen érték.

 

Szeretnék ezzel köszönetet mondani minden barátomnak aki az elmúlt negyed évszázadban, életem különböző területein valaha is segített nekem!

Balázs