A Magyarország pont hu ügyfélkapu rendszere egy elég megosztó portál. Nem film- vagy file-megosztó, hanem véleménymegosztó. Van, aki szereti, van, aki nem. Én nem szeretem, mert nem értem.
Értékelem a kezdeményezést, a törekvést az elektronikus ügyintézésre. Az alkalmazott Gizikék száma csökken ugyan, ami nekik nem jó, de én a meleg lakásból intézhetem az ügyeimet. Hurrá!
Éppen adódott intéznivaló, úgyhogy adtam a rendszernek egy esélyt és elkezdtem használni.
A feladat: a rokkantsági támogatásomat folyósító intézménynél szeretném megváltoztatni a bankszámlaszámot, ahova a jövőben szeretném, hogy utaljanak nekem.
Végül is erre való ez a felület. És persze más hasonló ügyek intézésére.
Két klikk – gondoltam én – átállítom a számlaszámot és kész.
Hát, nem.
Még ügyfélkapu-edzett ismerősöm is elvérzett a feladat elvégzésének próbálkozása során, de legalább kiderítette, hogy a rendszerben, elektronikusan ez nem megoldható. Felhívta a kormányablak ügyintézőjét, aki közölte, hogy ezt csak személyesen lehet
megváltoztatni…
Szürrealitásfokozódás.
Nyomtatványt sem lehet letölteni sehonnan, hogy legalább postán intézhessem az ügyet, ha már az elektronikus levezés is ismeretlen metódus hivatalunknál.
Hál’ Istennek, ma Magyarországon minden mozgáskorláttozottnak vagy egy kollégája, aki ráér őt fuvarozni, valamint parkol a háza előtt egy népautó Caddy, amibe csak betolják és már autózhat is
a hivatalba fontos ügyet intézni.. Ráadásul egyéni vállalkozó, így maga osztja be az idejét. Elkerülheti a csúcsforgalmat, stb…
Foglaltam időpontot és megjelentem az ügyintéző előtt.
Megint csak tévesen, de azt gondoltam, hogy miután azonosítottam magam, a hölgy majd „beüti a
gépbe” és már mehetünk is Caddykével haza.
Szürrealitásfokozódás 2.
Elém tolt egy A4-es (letölthetetlen) nyomtatványt, amire a nevemet, taj-számomat
és az új bankszámlaszámot kellett tollal ráírni.
Kollégámmal összenéztünk és kurvaanyázás helyett röhögve kitöltésbe kezdtünk. Én diktáltam, ő írta. Majdnem elrontotta a háromszor nyolc számjegyet, mert a röhögéstől nem tudott koncentrálni.
Miközben aláfirkáltam a minimális adatot tartalmazó papírt, megkérdeztem az ügyintéző kisasszonyt, hogy az átirányítás az új számlára mikor fog aktiválódni. Zavart magyarázkodásából arra következtettem, hogy nem tudja.
Szürrealitásfokozás 3.
Közölte velem a hölgy, hogy az aktiválódás időpontja azért bizonytalan, mert valószínűleg holnap érkezik a futár.
– Kicsoda?
– Hát, a futár. Ő fogja ezt a nyomtatványt elvinni a másik hivatalba. Ott pedig leteszi egy újabb ügyintéző asztalára, aki elfoglaltsága függvényében majd intézkedik.
…
Nem merem leírni, hogy „beviszi a gépbe”, mert nem tudom.
Lehet, hogy előbb lyukkártyát gyárt belőle, amit egy technikus megetet a géppel, csak ha odaér vele egy újabb futár munkaidőben.